Drága föld   . . .                                
Drága föld, szülőhazánknak földje,
Drágakőnél drágább kincset ád,     
Nincs a földön gazdagabb, szebb ország,           
Minden ember érzi, hogy szabad.                             
Zúg a tenger, szél süvít a síkon,       
Hegyek ormán gőgös szál fenyők,         
Búza ring, ha lágyan zúg a szellő,           
Szunnyadoznak végtelen erők.                           
Mint a napfény, víg öröm sugárzik,      
Férfi-, nő- és gyermekarcokon,                    
Mert a jog, a szabadság közénk jött,         
Megszereztük kemény harcokon.                          
Drága föld, szülőhazánknak földje,
Drágakőnél drágább kincset ád,     
Nincs a földön gazdagabb, szebb ország,           
Minden ember érzi, hogy szabad.                             
Egyik ember annyi, mint a másik,                            
Bár a bőre barna, vagy fehér,                     
Egyetért, mert egyenlő az ember,                       
Mennyi munkát végez, annyit ér.                   
Nincs, mi gátat emeljen közöttünk,           
Társ a társra mindig rátalál,                
Mert a rend a jog és a szabadság,                      
Bárhová tekints, szilárdan áll.              
Drága föld, szülőhazánknak földje,
Drágakőnél drágább kincset ád,     
Nincs a földön gazdagabb, szebb ország,           
Minden ember érzi, hogy szabad.